Karantén után, szünet előtt

Balatoni táborunkra készülve találtam néhány videót, amit szeretnék veletek megosztani.
Nem is a videó lényeges, hanem inkább az üzenete, ami a legutóbbi vírushelyzet miatt kialakult karantén állapotban, aikidósként igen aktuális.

Vagyis gyakorolni mindenféle külső körülmény ellenére fontos, és némi leleményességgel hatékonyan lehetséges.

Az aikidot főként páros gyakorlatokon keresztül sajátítjuk el, de a technika csak eszköz, a végső cél mégiscsak önmagunk csiszolása, fejlesztése.Gyakorolni nemcsak edzésen lehet. Az aikidos hozzáállást, szellemiséget a mindennapokban is alkalmazhatjuk, egy-egy probléma megoldására.A fizikai tréninggel kapcsolatban is szinte határtalan lehetőségeink vannak. A kényszerű bezártság megmozgatta az emberek fantáziáját, rengeteg ötletes dolgot láttam ebben a témában.

online edzés, Piotr Masztalerz sensei vezetésével, Wroclawból, Budapest 2020

kerti dojo 2004, Balassagyarmat

Sokszor hallom, hogy nem tudtunk gyakorolni, mert nincs otthon tatami, alacsony a belmagasság, és nincs kivel végrehajtani a technikákat.
Megelégszünk azzal, hogy megnézünk pár videót.
Ma is aikidoztam.
Persze ez is valami, legalább foglalkozik vele az ember.


ukemi forever

A hosszú évek kitartásának egyik titka, hogy állandóan fenn tudd tartani az érdeklődést.

Már többet meséltem arról, hogy abban az időben amikor aikidozni kezdtem, elég szerény körülmények álltak rendelkezésre.
Kevés dojo, kevés edzés, kevés tatami, ám annál több lelkes ember.
Nem volt YouTube, és csupán egy két Aikido szóló könyv volt elérhető.
A tudásszomj csillapítására minden lehetséges módszert megragadott az ember.Számomra az egyik ilyen módszer, kedves húgom Ancsa edzésre csábítása volt, hiszen gyakorló partner nélkül nehezebb a dolog.
A terv egész jól bevált, több mint öt éven keresztül gyakorolt velünk.

 Seijunkan dojo-Balassagyarmat

Mindenesetre tanulni sokkal figyelmesebben, odaadóbban kellett, főleg az edzőtáborokban, ahol a japán mesterek olyan technikákat mutattak, ami itthon mindenki számára új volt.
Véget ért a tábor, aztán fél év szünet következett, még ismét folytatásra került a sor egy-egy nehezebb fegyveres formagyakorlat kapcsán.
Az ember megpróbálta megjegyezni, vagy később, a tábor után rögzíteni valamilyen formában, a tanultakat.

Ez a videó egy nyári tábor után hazaérve, éjfél tájban készült, hogy a 31-es kata, ken-tai jo (kard ellen) formájának kézben tartott részeit gyorsan rögzítsük, mielőtt a tudás végleg elillant volna.

Főként az okos eszközök térhódítása óta látom azt, ahogy egyre lustábbak vagyunk, hiszen nonstop ott van a kezünkben az egész világháló, nincs szükség arra, hogy megjegyezzünk dolgokat, hiszen bármikor utána tudunk nézni a neten. Még tájékozódni sem kell megtanulni, hiszen van GPS, aztán tele van az erdő eltévedt kirándulóval, mert nincs térerő.
Egy-egy táborban az az érzésem, lassan több az operatőr, mint a gyakorló.
Azonban hiába van meg két emberöltő anyaga felvéve, ha közben a technika minősége nem változik.Az edzésen is tapasztalható ez a fajta kényelem.
Nem feltétlenül kell figyelni a technika bemutatásánál, úgyis jön az edzésvezető, és majd megmutatja újra.Kezdőként nagyon zavart, hogy néhány mester egyáltalán nem magyaráz, csak bemutatja a technikát.
Ráadásul van aki nem szereti ha odahívják, és kérdezgetnek tőle edzés közben…Ezt, az európai ember számára idegen oktatási módszert azonban meg kell becsülnünk.Itt nem marad más, sokkal intenzívebb kell koncentrálni, ha az ember szeretné elkerülni a káoszt és tanulni valamit.Mára átértékeltem, és  nagyon hasznosnak tartom ezt a fajta megközelítést, ahol a saját fejlődésben, a legnagyobb felelősség rajtad van.Önállóságra tanít, ami az az aikido elsajátításának szempontjából nagyon fontos.Ne csak akkor álljunk neki edzeni, amikor ott van körülöttünk a megszokott társaság, (akik persze motiválják egymást) , és a tanár, mint biztosíték, hibáink kiküszöbölésére.

szabadtéri edzés, 2020 május

Sokszor hallani arról, hogy a régi időkben, a tanítvány nem kapott részletes tanítást, hanem a mesterrel együtt töltött idő alatt “ellopta” tőle a technikáit. Az aikido finomságait is lehetetlen, csupán magyarázatokon keresztül átadni.  Nem elég, ha ott vagy edzésen, látod, vagy hallod mi történik.   Amikor rajtunk hajtják végre a technikát ,akkor érezzük miért működik, aztán ezt az érzést kell megérteni, és átültetni a saját végrehajtási módszerünkbe.
Az ukemi , bizonyos szint felett, érzékennyé teszi a testet, hogy ezeket az információkat képes legyen befogadni. Ezt az érzékenységet azonban csak rengeteg plusz munkával tudjuk fejleszteni.  A kardot felemelni, és leereszteni nem nagy dolog, és amikor a suburit látjuk, pont ezt gondoljuk magunkban, pedig egy jó vágás mögött sok ezer másik  van már.Nem lehet elégszer gyakorolni az alapokat, hiszen ezekre épül minden. Ne elégedjetek meg azzal, hogy  már megy a forma, tegyétek működővé.Akkor fogsz megérteni egy magyarázatot, ha megfelelő szintre hoztad fel magad az adott területen, legyen szó esésekről, fegyveres technikákról, bármiről.Önállóságra, és kreativitásra  ösztönzök mindenkit, hogy amikor –bármilyen oknál fogva- nincs edzés, akkor is találja meg a módját hogy, a lehetőségekhez alkalmazkodva tudjon aikidozni.Természetesen tudom, hogy mindenhol jó, de legjobb fehér pizsamában, esetleg fekete szoknyában a tatamin, ezért már nagyon várom, hogy ismét birtokba vehessük a dojot, és együtt edzessünk!

2020 június-végre vége