Interjú Tamura Nobuyoshi senseijel II. rész

Rövid történelem a francia aikidoról

Aztán, miután tíz évet töltött a Hombu Dojoban…

Nobuyoshi Tamura Sensei: Elmentem, mert akkor nősültem meg, körülbelül harminc éves voltam.

És azután utazott Franciaországba, igaz?

Nobuyoshi Tamura Sensei: Nem, nem így volt. Abban az időben a feleségem hegedülni tanult, és egy kis idővel találkozásunk után megkérdeztem Osawa (Kisaburo) Senseit, “Meg szeretnénk házasodni, tudnál beszélni a szüleivel?”. Aztán a szülei, akik valószínűleg keresték a módját, hogy visszautasítsanak, azt mondták, “A lányunk Európában tanulja tovább a hegedülést.”. Aztán azt mondtam, “Rendben, én is megyek!” (nevetés). Így nem maradt választásuk az engedélyt illetően, és ketten együtt mentünk Európába.

Akkor a tengerentúli utazásának semmi köze nem volt az aikidohoz?

Nobuyoshi Tamura Sensei: De, úgy mentem oda, mint aikido instruktor. Abban az időben több meghívást is kaptunk különböző országokból.

Franciaországról beszélve, az nem Tadashi Abe területe volt, akit harcos aikidokakènt ismertek?

Nobuyoshi Tamura Sensei: Abe abban az időben tért vissza Japánba. Akkoriban Nakazono (Mutsuro) Sensei, aki Franciaországban volt, a helyiektől kapott támogatást az utazásához. Csak egy kèt èvvel előttem, az egyik uchideshi társam, Noro Masamichi jött először, èn pedig követtem őt. Azt mondták, “Építünk egy aikido dojot”, de amikor Marseille-be utaztam, még nem volt ott semmi (nevetés).

Akkor biztosan sokat kellett küzdenie ezután.

Nobuyoshi Tamura Sensei: Nos, fiatal voltam, és volt egy feleségem. Abban az időben a judo nagyon népszerű volt Franciaországban, és Nakazano Sensei aikidot oktatott a Provence Judo Clubban, amit a korábbi francia judo bajnok működtetett. Én is mentem tanítani az Idegen Légiót Abe Sensei-el, van is sok anekdotám. Abban az időben az “Abe” név nagyon híres volt. Három budokát is “Abe”-nak hívtak, az egyik volt Kenshiro Abbe, judoka (egy a mindössze négy judokából, aki legyőzte Masahiko Kimura-t), aztán természetesen ott volt Ichiro Abe judoka (jelenleg 10 danos Kodokanban), és Tadashi Abe. Tadashi Abe a küzdelemről volt különösen híres (nevetés). Egy ilyen emberrel, aki bulldózert játszik, és megnyitja előttem az utat, még egy magamfajta zöldfülű is képes lett volna rá. Korábban szintén voltak olyan emberek, mint például Minoru Mochizuki Sensei. Mochizuki Sensei Katori Shinto-Ryu kenjutsuban is képzett volt, így az ő idejében birkózók és kardvívók ellen egyaránt kiállt.

Sensei, ismeretségben állt Mochizuki Sensei-el?

Nobuyoshi Tamura Sensei: Néhányszor megfordultam a shizuoka-i dojoban, O-Sensei kísérőjeként, és Mochizuki Sensei és ellátogatott a Hombu Dojoba alkalmanként. 

Van bármiféle különös emléke Mochizuki Sensei-ről?

Nobuyoshi Tamura Sensei: Azt mondta nekem “Amit ti most csináltok srácok, az nem igazi aikido”. Tényleg nagyon borzasztó dolog valakitől, aki számodra egy vezető, hogy ilyet mond, és én nagyon zokon vettem, de nekem O-Sensei azt mondta “Ez az aikido”, és én ezt őriztem ahogy továbbhaladtam a gyakorlásban. Azt mondták, “A háború után O-Sensei megváltoztatta a technikákat ahogy neki tetszett”, szóval úgy gondoltam “Végtére is, az emberek a háború előttről, másmilyenek”. 

Sensei, a franciaországi bázisából több helyre is elment tanítani Európában, de mi a helyzet egy saját dojoval?

Nobuyoshi Tamura Sensei: Marseille-ben (Franciaország) élek, de nincs saját dojom.

Franciaországban sok olyan ember van, mint Mochizuki Sensei fia, Hiroo Mochizuki Sensei (Yoseikan Budo Dai-Nidai Kancho) és André Nocquet, -akikről korábban beszéltünk- akik terjesztik az aikidot.

Nobuyoshi Tamura Sensei: A körülmények e mögött meglehetősen bonyolultak. Ha egy Budo Szövetségről beszélünk abból az időből amikor én idejöttem (39. Showa év, 1964) a Judo Szövetség (FFJDA – Francia Judo, Jujitsu és kapcsolódó tudományágak Szövetsége) volt az egyetlen ami létezett. Amikor megpróbáltuk regisztrálni az aikidot a francia kormánynál, azt mondták, hogy csatlakozzunk ahhoz a szervezethez, ami egy erős reakciót váltott ki az aikidos közösségből az ellen, hogy a judo alárendeltjeként tartsanak számon minket. Szerencsére volt egy “Fekete Öves Egyesület” (“Black Belt Association”) nevű szervezet, Jigoro Kano Sensei tanításainak megőrzése céljából, és ezek az emberek hajlandóak voltak nekünk támogatást nyújtani. Ezután, annak érdekében, hogy egyetlen csoportot alkossunk, a GAN (Group André Nocquet), akik előzőleg benyújtották igényüket a Judo Szövetséghez, Yoseikan (Hiroo Mochizuki) és a mi csoportunk, az AFCA (Kulturális Francia Aikido Egyesület =Aikikai) beléptünk a Judo Szövetségbe és kiterveltük, hogy a technikák tanításáról szóló szemináriumokat fogunk tartani, egységesítjük a Dan-Kyu rendszert, illetve egységesítjük az oktatói tanúsítvány rendszerét. 1975-ben (50. Showa év) a tagok száma is emelkedett a Nemzetközi Aikido Szövetség (International Aikido Federation) megalakulásával.

Miközben ez történt, a karate függetlenné vált a Judo Szövetségtől, és ahogy az egy ország-egy harcművészeti szövetség modell felborult, nekünk is szándékunkban állt függetlenné válni. Erre a közgyűlésen mindenki áldását adta, de amikor ténylegesen függetlenek lettünk, csak a tagság egyharmada követett minket, így vissza kellett térni a rajztáblához. Tanulva de Gaulle tábornok “Forces Francaises Libres” (FFL – “Szabad Francia Erők”) katonai szervezetéből, létrehoztuk az FFLAB-t (“La Fédération Française Libre d’Aikido” – “Szabad Francia Aikido Egyesület”). Amikor az FFLAB a kormány által elismert lett, az “L” (Liberty-Szabadság) betű ki lett véve, és így lett a szervezet FFAB. Ezután a Francia Judo Szövetségben maradt aikido csoportok függetlenné váltak, mint FFAAA, a Judo Szövetség támogatásával. A Francia Sportminisztérium kérésére, ezen két szervezet egyesítéséről szóló tárgyalások kezdődtek és folytatódtak több, mint tíz évig, és a közelmúltban a kormány úgy tűnik eljutott addig az ötletig, hogy két külön csoportot ismerjen el. Jelenleg mindkét csoportnak körülbelül 30.000 tagja van a nagyjából 60,000-es francia aikido népességre.

Szigorúságban született harmónia

Sensei, tanított valamit egy Kokyu-ho szerű dologról ezen a szemináriumon, mi volt ez pontosan?

Nobuyoshi Tamura Sensei: Kokyu-ho? Áh.. ez egy gyakorlat. Ez egy kínai egészségügyi módszer, az úgynevezett “Nyolc Darab Brokát”. Miután egy nap Angliában tanítottam, az egyik résztvevő azt mondta, “Sempai, ezt nézze meg”, és odaadott egy könyvet. Amikor kipróbáltam, azt gondoltam ez elég jó, úgyhogy elkezdtem beépíteni az edzéseimbe. Továbbá gyakoroltam Jikyou Jutsu-t is (egy japán módszer egészségügyi gyakorlatokra), és beépítettem néhányat ezek közül a gyakorlatok közül a bemelegítésekbe. 

Ön tényleg rengeteg újdonságot mutat be…

Nobuyoshi Tamura Sensei: Van egy ilyen hagyomány az aikidoban, még O-Sensei idejéből. Makko-ho (japán jóga), Katsuzo Nishi Sensei Nishi egészségügyi rendszere, vagy a Kenzo Futaki által tanított egészségügyi módszerek (Misogi no Renseikai), O-Sensei önmaga próbált ki dolgokat és ha érdekesnek gondolta őket akkor a tanítványoknak is csinálni kellett. Azt mondta “Ez jó”, vagy “Ez nem jó!” (nevetés). Nekünk is csinálni kellett, de azt mondta, “Hagyd abba, ha úgy érzed valami nem jó”. Még mindig csinálok ilyesmiket, például a Nishi rendszer aranyhal gyakorlatát minden reggel, hiba nélkül. Illetve miután végrehajtom a Jikyou Jutsu gyakorlatokat, rögtön képes vagyok megállni egy nyugodt és természetes testtartásban, úgyhogy nagyon hatékonyak amikor nem érzed jól magad. Ez nehéz amikor egy partnerrel gyakorolsz, de amikor egyedül csinálod képes vagy belátni önmagadba. Ahhoz, hogy rájöjj arra, hogy egy gyakorlat jó-e vagy sem a te személyiségednek, először csak próbáld ki és érezni fogod abból, hogy jól esik vagy sem.

A tested összerendezèse a Budo iránti érzékenységét is növeli. Ez nem lenne még hatékonyabb, ha fiatalabb kortól tanítanák?

Nobuyoshi Tamura Sensei: Ez igaz. Azonban a gyerekek felfogóképessége nem fejlődött ki teljesen, ezért ha valamit rosszul csinálnak, fennáll a veszélye, hogy az véletlenül bevésődik az emlékezetükbe. Ebből az okból kifolyólag, az én Dojomban a gyerekek olyan dolgokat csinálnak amiket érdekesnek találnak, és igyekszünk nem túlerőltetni őket.

Biztosan rengeteget küzdött a hosszú külföldi aikido oktatással eltelt idő alatt.

Nobuyoshi Tamura Sensei: Amikor az európai emberek megismerték a Budot, azt hallották, hogy a japán Budo nem csak a karok erejéről szól, hanem a lelki oldala szintén fontos. Ezt hallva mindenki elkezdett tanulni valamit, például judot. Azonban azok, akik nem látták a fontos spirituális oldalt a versenyeken való fölényszerzés közepette, eljöttek azt keresni az aikidoban. Ebből az okból, nekem is tanulnom kell. Természetesen a Shinto szavakat amiket O-Sensei adott nekünk, de olyan dolgokat is, mint a buddhista tanítások, amik a japán budo alapját képezik – nagyon sok speciális szöveget kaptam Japánból. Köszönöm mindenkinek aki segített a tanulmányaimban.