Interjú Horii Etsuji senseijel 2. rész

Guillaume Erard: Honnan jön az ön szervezetének, az Aioikai-nak a neve?

Horii Etsuji: Aioi a Himeji-hez közeli Hyogo prefektúrában található. Van ott egy szentély, ahol az Aioi-No-Matsu nő.  Ez egy olyan fa amely egy törzsről indulva fekete,- és vörösfenyőkké ágazik szét. Az Aioi kanji-ja is ugyanez. Egy pár erős kapcsolatát szimbolizálja.

Az én dojomban a tanár és a diákok közötti kapcsolatot jelenti. A tanulók és a tanár együtt tanulnak és növekednek. Ez az Aioi jelentése. Egészen véletlenül úgy adódott, hogy a környék neve is éppen ez (Aioicho), úgyhogy ez így tökéletes.

Guillaume Erard: De a kanji más, nem?

Horii Etsuji: Nem, ugyanaz.

Guillaume Erard: Valóban?

Horii Etsuji: Igen, ugyanaz, a jelentése “együtt élni”.

Guillaume Erard: Elég széles körben tanít külföldön, hol az ön csoportja alá tartozó dojo-kban, hol az önétől függetlenekben. Mit tanít azokban a dojo-kban, amelyek másik Shihan hatáskörébe tartoznak?

Horii Etsuji: Én egyedül vagyok, szóval nem tudok mindenkitől tanulni. Így amikor egy olyan helyet látogatok meg, ahol más stílust gyakorolnak, én csak a saját dolgaim tudom megmutatni. Azt javaslom, hogy így csinálják. Ez az én módszerem, kérlek próbáld ki. Nem kényszerítem őket, hogy az én módszerem használják azt mondva, hogy “ezt meg ezt így és így kell csinálni”, ehelyett azt mondom, “ezt meg ezt így is csinálhatod”.

Guillaume Erard: Úgy érzi, hogy ilyen körülmények között a saját “haladó” Aikido-ját tudja tanítani?

Horii Etsuji: Például az alapoknál, ha úgy vesszük, hogy csak egy féle képpen lehet irimi tenkan-t csinálni katate dori-ból, a mozdulatot különböző képpen csinálják a különböző mesterek. Ez egy módja annak, hogy kifejezzük valaki különbözősségét. Nem szeretem azt a hozzáállást, hogy furcsa és bonyolult technikákat csináljunk azért, hogy hatással legyünk másokra. Én inkább az alapokat szeretem kutatni. A shomenuchi ikkyo lehet sokféle, minden Shihan másképp csinálja, másképp gondolja, másképp tanítja. Nekem is meg van a saját módszerem, nem ez nem kizárólagosan rám jellemző. Iriminage-nál a saját módszeremet magyarázom a kibillentésre. Ez ugyanúgy vonatkozik kezdőkre és Yudansha tanulókra egyaránt. Különböző dolgokat csinálunk de ugyanaz a témakör. Nem szükséges cifra, feltűnő dolgokat mutatni.

Guillaume Erard: Nagy szemináriumokon, gyakran elég eltérő szintű emberek vannak, hogyan kezeli ezt?

Horii Etsuji: Az igazat megvallva, a szemináriumokat az uke szerepével kellene kezdeni. Ezt azonban mégse tehetem meg, amikor elutazok valahova. Ez nem csak arról szól, hogy “esünk”, tudnunk kell, hogy meddig legyünk jelen, hogy a tori gyakorlatának legutolsó pillanatáig (ki)tartsunk. Ezt meg tudom tanítani a saját tanítványaimon, de amikor rövid szemináriumokat tartok, ott ez sokkal nehezebb.

Ezért van az, hogy egy szemináriumon tanítani nem annyira érdekes. Ahelyett, hogy egy-egy helyen tartanék szemináriumot, inkább igyekszem ugyanoda visszatérni rendszeresen.

 

Guillaume Erard: Hogyan tanítja az ukemi-t a saját dojo-jában?

Horii Etsuji: Nem tanítok eséseket, mint olyan, de pontos utasításokat adok gyakorlás közben, mint például, “Túl korán engeded el.” és hasonlók.

Amit én tanítok az az, hogy hogyan fogadjuk a technikát, ami az ukemi maga. Az ukemi-t azért csinálod, hogy a saját tested épségét megőrizd, de az ukemi az, ahogy a partnered technikáját fogadod. Én azt tanítom, hogyan kell ukemi-zni. Megtanítom nekik, hogy tovább tartsanak, ne ukézzanak túl gyorsan, lassúnak lenni rossz, de túl gyorsnak lenni még rosszabb. Például ha előbb ukemi-zol, mint ahogy a partnered végrehajtaná a dobást.  

Guillaume Erard: Fegyveres technikáknál létezik az uketachi, amely világosan meghatározza az uke szerepét, de az Aikidoban ez nem tűnik annyira meghatározottnak…

Horii Etsuji: Amikor én tanítok, én is ukemizok a tanítványaimnak. Azáltal, hogy nézik az én uke munkámat, illetve, hogy mit éreznek amikor engem eldobnak megtanulják hogyan kell ukemizni. Ken-nel gyakorolt technikáknál van uketachi és uchitachi, igaz? A Shihan az aki ukemizik, igaz?

Guillaume Erard: Így van.

Horii Etsuji: Ez az Aikidoban is működik egy bizonyos fokig. Annak ellenére, hogy a korral mindenhol elkezd fájni a testem és már nem tudok ugyanúgy ukemizni, még mindig meg tudom mutatni, hogy hogyan kell csinálni. Amikor páratlanul vagyunk, én is beállok ukemizni, hogy kijöjjenek a párok.

Guillaume Erard: Hogyan kezeli azokat a csoportokat, amelyek kapcsolódnak az Aioikai-hoz?

Horii Etsuji: Minden évben meglátogatok Aioikai csoportokat, és vizsgákat vezetek le. Ugyanazon a szinten tanítok, mint itt. Csak évente egyszer megyek, így vannak dolgok, amiket nem tudok keresztülvinni, de ennek ellenére próbálom megértetni magam.

Tíz éven keresztül jártam különböző helyekre. Oroszországban csak két év volt, úgyhogy ott még mindig sok teendőm van. Nem értenek meg mindent, amit csinálok, de rájöttek, hogy évi egy szeminárium rengeteg erőfeszítést követel meg az ő részükről. Csak egy hetet tudok ott lenni, úgyhogy megteszik a tőlük telhetőt, hogy tanuljanak ez alatt az idő alatt. Ez nekem nagyon tetszik, és ettől csak még többször vissza akarok térni hozzájuk.

Növelni szeretném az Aioikai szintjét, így ki kell képeznem néhány helyi vezetőt. Olyan instruktorokat szeretnék képezni, akik vezetni és támogatni tudják a tanulókat, de pillanatnyilag elég messze állunk ettől. Az egyszeri szemináriumokon a saját személyiségemet és a saját Aikido-mat akarom belerakni, amennyire csak lehet, az én Aikido-mat akarom bemutatni és megkérdezni őket, hogy mit gondolnak róla.

Guillaume Erard: Az ön Aikido-ja a késői Chiba Kazuo Shihan-ra emlékeztet. Nagy hatással volt önre?

Horii Etsuji: Amikor én a Hombu Dojo-ban voltam, Chiba Sensei San Diego-ban élt. Időnként, amikor visszatért Japánba, volt, hogy együtt gyakoroltunk Kisshomaru Sensei óráján, de ez nem sűrűn fordult elő.

Guillaume Erard: Amikor külföldön tanít, gyakran megesik, hogy Birankai Dojo-kban is megfordul, nem igaz?

Horii Etsuji: Igen, de nem csak kifejezetten Birankai Dojo-kban. Európában járok Lengyelországba, ahol a Birankai-hoz kapcsolódó Dojo van. De Bulgáriába is járok. Különböző helyek, de nem mind kapcsolódnak a Birankai-hoz. Az első ilyen szeminárium, amelyen részt vettem, körülbelül tíz éve volt, San Diego-ban, és a Doshu ment oda, Chiba Sensei visszavonulását megvitatni. Sosem tanultam Chiba Sensei-től közvetlenül, szóval úgy gondoltam ez egy nagyon jó lehetőség. Többen is tanítottak a szemináriumon, köztük Miyamoto Sensei, és Chiba Sensei engem is megkért, hogy tartsak egy edzést, és így is tettem.

Az én Dojo-m következő évben ünnepli huszadik születésnapját. Egy bizonyos ponton volt egy időszak amikor elvesztem a saját fejlődésemben. Voltak dolgok amiken gondolkodnom kellett. Ez alatt az időszak alatt véletlenül rábukkantam egy videóra Chiba Sensei-ről, ami Nagoya-ban készült. Arra késztetett, hogy megtanuljam ezt a fajta stílust. Ettől a ponttól kezdve, ebbe az irányba kezdtem el dolgozni. Addig sosem beszéltem igazán Chiba Sensei-jel. Viszont mióta elkezdtem dolgozni ezen a stíluson, Chiba Sensei megkért, hogy tartsak Birankai szemináriumokat Európában.

Guillaume Erard: Említette, hogy a szülei Osaka-ból származnak, hogy került ön végül Sanda-ba?

Horii Etsuji: A földárak miatt. Venni egy területet, hogy azon egy dojot hozz létre, Osaka-ban drága dolog volt, míg Sanda-ban sokkal olcsóbb. És ez még az állomáshoz is közelebb van. Véletlenül kötöttem ki itt.

Guillaume Erard: Mi az ön megszokott tanítási menetrendje?

Horii Etsuji: Kedd, csütörtök, szombat, vasárnap, körülbelül négy óra naponta. Másfél óra reggel, este pedig egy egy órás és egy másfél órás edzést tartok, szünet nélkül. Szóval átlagosan négy órát tanítok. Ezen felül tartok edzéseket még “társ” dojo-kban illetve egyetemeken.

Guillaume Erard: Az ön felesége is tanít, igaz?

Horii Etsuji: Ő tartja a keddi gyerekedzéseket.

Guillaume Erard: És ő helyettesíti, amikor ön külföldön van…

Horii Etsuji: Igen, igen. Itt is segít, mint ahogy másik társ dojo-kban is. Ma is ott van, és szombatonként és vasárnaponként is oda megy. Amikor én nem vagyok itt, ő és a shidoin tartják az edzéseket. 

Guillaume Erard: Az önhöz tartozó Shidoin-ok el akarják indítani a saját dojo-jukat?

Horii Etsuji: Valószínűleg szeretnék, de Japánban ez nagyon nehéz. Megfelelő hely találása is problémás, illetve a dolgozó emberek nagyon elfoglaltak. Itt két évente tartok Shidoin vizsgákat. Az Aioi Shidoin-ok és Fukushidoin-ok kapnak egy oklevelet. Egyetlen hely van amit egy visszavonult férfi nyitott, de ezt nehéz megcsinálni.  

Guillaume Erard: Mik azok az értékek amiket leginkább továbbítani akar a tanítványai felé?

Horii Etsuji: A legfontosabb az Aikido-ban és a Budo-ban, hogy megtartsuk a kezdő hozzáállást, lelkesedést. A legfontosabb, hogy ne felejtsük el az érzéseket, amiket akkor éreztünk, amikor először beléptünk a dojo-ba, az érzéseinket, amikor először elkezdtünk Aikido-zni, az első ukemi, amit végrehajtottunk az első Sensei-jel… Nem szabadna elveszítenünk a kezdeti lelkesedést.

Ezen felül komolyan kell vennünk a gyakorlást. Nem az olyan szemináriumokra gondolok amikor csak a saját tanítványaim vannak ott, hanem mikor különböző csoportokból is megjelennek emberek, mindig látok valamit az edzés alatt, ami elgondolkodtad. Néha vannak emberek, akik nem veszik komolyan a gyakorlást. Néhány ember megpróbálja letesztelni partnerét, furcsa ukemi-t próbálnak végrehajtani. Nem szeretem ezt a fajta gyakorlást.

Amikor végrehajtunk egy technikát, azt komolyan tesszük. Amikor ukemi-zünk, azt is komolyan tesszük. Nem tartunk be, és nem adjuk magunkat könnyen. Komolysággal, és szigorúan kell gyakorolnunk. Ez nem olyasvalami amit szavakkal tudunk tanítani, hanem amit a testünkkel tudunk megmutatni. A saját tanítványaim ezt látják tőlem, és érzik rajtam, így ezt könnyű itt megtanítani. Ugyanezt csinálom, amikor más olyan dojokba megyek, ahol rendszeresen tanítok.

Továbbá úgy gondolom, hogy a “jó modor” az Aikido-ban minden más alapja, és ezzel kell kezdenünk. Én nem csinálok bonyolult technikákat, általában alap technikákon dolgozom. Vannak dolgok, amik azelőtt jönnek, hogy elkezdenénk a Budo “Bu” részével foglalkozni. Mint megfelelően meghajolni a dojo-ba lépéskor, vagy helyesen lerakni a cipőket a dojo bejáratánál.

Ezek után, a Shihan és a tanítványok közötti kapcsolat is fontos lesz. Egy kapcsolat kölcsönös bizalommal. Nem szabad, hogy egyirányú legyen. Amikor még jobban megismerjük egymást, bizalom és kölcsönös tisztelet alakul ki, és még mélyebbre áshatunk egymás megismerésében.